Anyának lenni

Egy nagyon jó barátnőm megkérdezte, mit jelent nekem az anyaság. Mivel mostanában divat ilyen nyílt leveleket írni, a barátnőm beleegyezésével publikusan válaszolok.

Szia!

Most volt időm kicsit leülni és átgondolni, mit is jelent nekem az anyaság…. hát, íme, megpróbáltam összefoglalni a legelső gondolatokat, amik eszembe jutottak…

Megkérdeztél, hát válaszolok. Őszintén, nehogy később azt mondhasd, hogy behúztalak a csőbe.

crying as a baby

Én mindig azt hittem, a gyerek valami természetfeletti, transzcendentális, isteni lelki állapotot hoz majd magával. Megtalálom az élet értelmét, megvilágosodok és kiteljesedem. Minden pillanat boldog lesz és önfeledt, és a szeretet illatos felhőként lengi majd be a házat.

Hát nem.

A lelki állapot, amit a gyerek hoz, inkább hasonlítható egy hullámvasúthoz: a kilenc hónap, amíg vársz rá, izgalommal tölt el és tűkön ülsz, hogy vérge megszülessen. Csak aztán veszed észre, hogy a vasút sínei milyen meredeken ívelnek lefelé. Persze, vannak még felfelé tartó szakaszok: amikor először megfordul; felül; mászkálni kezd; az első szavak, első lépések mind ilyen emelkedők. Aztán jön az újabb zuhánórepülés az ismeretlenbe: már le tud esni az ágyról, le tud gurulni a lépcsőn; megtanul mindent, amit hall; ki tudja nyitni a szekrényeket és le tud górni bármit a polcokól. És a szájába vesz mindent. MINDENT. Napi hatszor sepregetsz és még mindig van valami, ami életveszélyes lehet: egy elhagyott tollkupak. Egy ötforintos. Állatszőr. Hajcsomó. Bármi, amit a fent említett polcról megszerzett a gyerek. A paranoia nem ismer határokat. A férjemmel naponta többször négykézláb kúsztunk végig a lakáson, potenciális gyilkosokat keresve. Első gyerekes szülőként megtettünk mindent, ami tőlünk tellt, hogy a kis trónörökösnek ne essen baja. Antibakteriális törlőkendők, sprék és folyadékok, kézfertőtlenítők, vendégeknek kötelező cipőlevétel és kézmosás … Csodálom, hogy vannak még barátaink.

Az élet értelme az alvás. Mindenki azt mondja majd, hogy aludj, amikor a gyerek alszik. Persze. Amikor a gyerek alszik, akkor te mosogatsz, főzöl, és megpóbálod elfogadható állapotba hozni a lakást. Ha vannak a közelben nagyszülők, vagy van pénzed bejárónőre, akkor igen, alhatsz a gyerekkel. Különben felejtsd el a szót is. A legtöbb, amire időd lesz, az két perc szusszanás, mielőtt a pici megint felébred és igényei támadnak. Végigaludni az éjszakát? Álmodban esetleg, ha közben nem ébreszt fel egy éhes újszülött.

Az idegállapotom a teljes nyugalom és az összeroppanás közötti skálán a nap bámelyik szakaszában bárhol megtalálható volt. Volt, hogy teljes nyugalommal mostam ki a fost a baba édes kicsi fülecskéiből, máskor meg legszivesebben kiugrottam volna az ablakon. Gondolom az alváselvonás mértékétől függhetett a dolog. Nincs túl sok emlékem ebből az időszakből, általában félholtan vonszoltam magam végig a napon. Volt, hogy vendégeink jöttek, én felvittem a gyereket a szobájába aludni, és véletlenül én is elszundítottam. A férjem meg egy idő után feljött, hogy legalább elköszönni menjek már le…

Ami az illatos felhőt illeti, ami körüllengi a lakást… nos, valami biztos, hogy lengedez a levegőben. De hogy nem az illatos jelzőt használnám, az is biztos. Egy másik dolog, amivel kiteljesedik az életed, a mosás. Merthogy felejtsd el a pelenkareklámokat. A gyerek a legjobb minőségű, legdrágább pelusból is képes kifosni. Ne érts félre, nem vicces akarok lenni. Amit egy baba alkot, az nem “kaki”. Amit alkot, azt a szótárakban “fos” címszó alatt találod, a gyerek pelenkájában pedig alig. Viszont a nadrágjába, pólójába, a háta közepére és a zoknijába mindenképpen jut belőle. Ezeket neked kell kimosnod. Kézzel, mert ilyen kis mennyiségű ruhácska miatt nem érdemes elindítani a gépet, viszont nincs az az ember, aki tudna annyi rugdalózót és nadrágocskát venni, amit egy baba ne lenne képes telefosni egy-két nap alatt. Meg kell tehát időben száradnia, és ez azonnali cselekvést igényel. Ha indiait főzöl, márpedig nálunk az van, akkor add hozzá a fehérítőbe való áztatást. A kurkuma ugyanis nem jön ki csak úgy, holmi egyszerű szappannal. Ipari fehérítővel, amit a kórházakban használnak, esetleg. A vörösboros Ariel reklám meg tudja, hova mehet el.

Csupa móka és kacagás. Jaj, a terhességről még nem is beszéltem! Hát drágám, a terhesség olyan, mint egy doboz bonbon: sosem tudod, milyen ízűt kapsz. Én csak a sajátomról tudok beszámolni, és azt mondják, mindenkinek más és más. Hát, én igencsak mást kaptam, mint amire anyukám felkészített. Édesanyám így férvállról mondja nekem, hogy gyerek, nincs mitől tartanod, reggeli rosszullétek csak a sorozatokban vannak, nekem sosem volt semmi bajom. Namost anyukámnak vagy nincs rendben valami a memóriájával, vagy hazudik. Vagy tényleg mindenkinek ennyire más. Mert reggeli rosszullétek igenis vannak. Meg déli rosszullétek és esti rosszullétek. Én egy hónapig minden egyes reggel hánytam. Ha ettem valamit, akkor is, ha semmi nem volt a gyomromban, akkor is. Minden házi csodaszert kipróbáltam, de egyik sem használt, sőt. A gyömbértől még rosszabb lett a helyzet. Minden egyes reggel felkeltem, elindultam, hogy megcsináljam a teát az uramnak, útközben pedig betértem a WC-be egy rókára. A reményt, hogy pár nap alatt vége lesz, felváltotta a kétségbeesés, az elkeseredés, és végül a megadás. Jöjjön, aminek jönnie kell. És jött is.

A rosszullétek után jött a pisilési inger. Az elején még nem volt olyan feltűnő, elég sok vizet iszok, úgyhogy gyakran járok pisilni. De hogy a vége felé már nem tudod végigaludni az éjszakát, mert éjfélkor úgy érzed, szétrobbansz?! Az alvást egyébként is megnehezíti a gyomorégés, és a gyerek rugdalózása. Akárhogy fordulsz, tekeredsz, neki az nem jó, és lerúgja a vesédet, mire megtalálja a neki tetsző pózt. Ekkorra neked már muszáj kimenned könnyítened magadon, és az egész kezdődik előről.

A tested radikális változáson megy keresztül, ezt nem is nagyon részletezném. De nincs az a szakkönyv, ami a lelki oldalra felkészítene. A hormonjaid megbolondulnak, és az érzelmeid felett elveszted a kontrollt. Én nem vagyok egy nagyon érzékeny, sírós tipus. Legalábbis vissza tudom tartani a könyeimet, amikor Lassie hazatér. Értsd ezt, amikor nem vagyok terhes. Terhesen mindenen bőgtem. A film végén összeházasodik a két főszereplő? Könnyzápor. A film végén nem házasodik össze a két főszereplő? Könnyáradat. Meghozta a postás a csomagot, amir vártam? Finom lett a vacsi? A férjemnek tovább kell bentmaradnia a munkahelyén? Láttam egy elgázolt egeret az úton? Elő a zsepikkel! Ennek a másik vége a düh. Mindenen felkaptam a vizet, mindenen megsértődtem, és aztán ezen is sírtam. Volt, hogy főzés közben minden különösebb ok nélkül le kellett ülnöm, és kibőgnöm magam. Amikor a férjem odajött, és megkérdezte, mi történt, nem tudtam válaszolni. Semmi nem történt. De komolyan. Semmi. Csak úgy. Bőgök. Bah.

Ugyanígy a hormonok műve a feledékenység. Minden kimegy a fejedből, félbehagysz dolgokat és aztán nem fejezed be őket, mondat közben rájössz, hogy nem tudod, miről is van szó… Dolgozó nőként ez nincs túl jó hatással a karrieredre. Azt, hogy a kismamák sugároznak, pedig nem tudom, ki találta ki. Én nem sugároztam. Legfeljebb radioaktívan. A rosszullétek és álmatlanság miatt zöld vagy, fekete bőröndökkel a szemeid alatt. Mostanában nem ez a szépségideál, hacsak nem Zombiföldön laksz.

Van még, ó, hogy ne volna. De te most állsz a családtervezés előtt, és nem akarom végképp elvenni a kedved. Hogy valami jót is mondjak… Mindazt, amit itt leírtam, nullázni tudom egyetlen szóval:

MEGÉRI!

A rosszulléteket elfeledtetik az első rúgások, amiket érzel. Az állandó pisilést megbocsátod, mert tudod, hogy a baba egyre nagyobb és erősebb lesz odabent. Az át nem aludt éjszakák, a folyamatos mosás, sajgó hát és szétrágott cicik… semmi de semmi nem annyira rettenetes, mint a gondolat, hogy a gyerek nélkül kellene töltenem akár egy percet is. Mindezt tízszer, százszor újra végigcsinálnám azért a csodáért, aki most itt ül mellettem és segíteni akar nekem gépelni. Fel kellett adnom a munkahelyemet? Lesz másik. Kicsit meghíztam? Majd leadom. A hölgyek a játszótéren csak úgy ismernek, mint Baba anyukája? Én is csak a gyerekeik nevét jegyeztem meg, tehát ők is “csak” Tomi és Viki anyukái…

Lehet, hogy mégis volt ebben a természetfeletti, transzcendentális tudatállapotban valami? Mégis megtaláltam volna az élet értelmét…?

Ó igen, a kisfiam is szeretne valamit hozzáfűzni a dologhoz. Idézem:

“Cccccccccccccccccccccccxfjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjkkkkkkkkkkkkkkkkkkkllllllllllllllllllllllllllllcccccccccccccccccycxccvbbnnmmm,,…aaaaddddddddddddddddddddddddddddddddddddxxcvbbbbbbbbbbnm,.dghhhhhhhjklésssssssssssssssssssssd”

what they think

Nagyon sok szeretettel,
Kati

Ui. A képeket az internetről loptam, gátlástalanul.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s